A LOVAS NEMZET szaklapban több cikkem taglalta már a fogathajtást. A hajtóerõ számomra mindig az volt, hogy 7 évtizedes tapasztalatomat megosszam a kezdõ, fiatal hajtókkal.
A fogathajtás alapja az elmélet és a gyakorlat egyidejû alkalmazása két vagy több fogatló igénybevételével.
Határozottan le kell szegezni, hogy a fogathajtást nem lehet könyvbõl megtanulni. Több, az utóbbi tíz évben megjelent új kiadású lovas témájú szakkönyv szolgál iránymutatóként a hajtani vágyó fogatos számára.
Ezt kövesse a „ló nélküli” hajtás. Minél több meghívásos és versenynaptár szerinti fogatversenyt kell a pálya szélérõl nézõként követni, erõsen figyelni a hajtó munkáját és lovai teljesítményét. A látottak alapján ki-ki eldönti, hogy anyagi helyzete figyelembevételével képes-e másokat követni.
Korábban már részletesen leírtam a jó fogatló iránti elvárásokat. Most csupán a legfontosabb követelményt említem, mely szerint a fogatlovaknak azonos vérmérsékletûnek kell lenniük. Keserûséget, idegességet okoz a hajtó számára a rossz hajtású, keményszájú fogatló. Egyértelmûen kell megállapítani, hogy csak a könnyû hajtású fogatlovak jelentenek élményt és kellemes érzést a hajtó számára. Furcsán hangzik, de tény, hogy a fogathajtásnak is van íze. Bosszúságot okoz az a fogatló, melynek lógnak az istrángjai és a hajtószáron vonszolja a kocsit, próbára téve a hajtó fizikai erejét. Igyekezzünk olyan fogatlovakat vásárolni vagy tenyészteni, melyeket a család bármelyik tagja, egyedül is be tud fogni, hogy idegnyugtatásként a határban legelõ õzek között élvezze a természet szépségeit.
A leendõ fogattulajdonos vásárlás esetén a kipróbálás módszerével gyõzõdjön meg a fogatló húzásbiztos szándékáról. A nagy tekintélyû Jászberényi Méntelep egykori parancsnoka, a néhai Szász Iván bácsi mondta: „Nem fogatló az, amely súlyának kétszeresét nem akarja elhúzni. Ilyen ló a hidegvizet sem érdemli, vágóhídon a helye.”
A tenyésztéssel is foglalkozó hobbiló tulajdonos jó ha tudja, hogy a vemhes kancát az ellés napjáig lehet fogatolni. A vemhesség 7. hónapjától ügyeljünk a kíméletes hajtásra. A hám haslóját ne húzzuk szorosra, mert a tüdõ egyidejûleg szállítja az oxigént az izmok munkájához és a vehem életfunkciójához. Vetélést okozhat az erõn felüli tehervontatás vagy a hosszú ügetõmunka is.

A patkolásról
A fogathajtás tárgyi elõfeltétele a jól patkolt fogatló. Elõzõ cikkem során e témakör nem került részletezésre, így most mulasztásomat igyekszem pótolni.
A fogatló folyamatos igénybevétele indokolja a patkó használatát, ugyanis naponta többet kopik a pata, mint amit növekedik. Másrészt vannak kifejezetten törékeny szaruval bíró paták, melyek folyamatos patkóhasználatot igényelnek. A kovácsmûhely zaja és szaghatása idegesítõen hat a lóra, melyet a lovak vérmérsékletük alapján különbözõ módon viselnek el. Ezért kell mellõzni a kiabálást, esetleges ütlegelést, mert a ló nem felejt.
Kényszerítõ eszközök alkalmazását – pipázást, kötélfelhúzást, kaloda használatát mellõzzük. A zabosvödör és a legyek elhajtása legyen a módszerünk. A patkolás befejeztével a lovat lépésben és ügetésben vezessük meg, így gyõzõdhetünk meg róla, hogy nincs–e szegnyomás, nem szoros-e a patkó? A patát kiszáradás ellen naponta kezeljük pataolajjal vagy pasztával, mellõzvén mindenkor a kõolajszármazékokat. A különbözõ típusú sarkokat az igénybevétel szerint cseréljük.
A fogatos kancáról a várható ellés elõtt vegyük le a patkót, nehogy a fekvõ, gyámoltalan csikóban kárt okozzon.

A fogatló ápolása
Az igényes hobbifogat tulajdonos nagy súlyt helyez fogatának szépségére és esztétikai megjelenésére. A lovas szakirodalom is keveset foglalkozik a ló bõrét borító és színét meghatározó fedõszõrön túl az üstök, a sörény, a farok és a boka hosszú szõreinek ápolásával. Az alkotó természet bölcsességét bizonyítja, hogy az említett hosszú szõröknek élettani funkciójuk van. Finom és selymes sörénye, farka van, pl.: az arab lónak, durva és vastag a hidegvérû fajtáknak.
A fogatló sörényét soha ne nyírjuk le, mert az hõség esetén a nyaki érrendszert árnyékolja. Az üstököt se vágjuk le, mert annak hiánya napszúráshoz vezethet.
Legaktívabb funkciója a faroknak van, mert a ló hosszú szõrei segítségével elhajtja magáról a legyet, bögölyt és egyéb szívókártevõket. Másrészt nagy melegben a farok állandó mozgatásával a ló hûti önmagát.
Ne vágjuk le kopaszra a bokaszõrõket sem, a ló felsõtestén keletkezõ izzadság, vagy esõ a has alsó felén, illetve a négy lábon csorog le. A boka hosszú szõrei a vizet a talajra továbbítják. Gyakori bõrbetegség a csûdsömör, melynek elõidézõje az ápolatlanság, vagy a lenyírt bokaszõrzet lehet.
A fogatló ápolásának utolsó fázisa a puha ruhával való letörlés, melyet minden esetben az üstök, sörény és farok szálára történõ kifésülése kövessen.
A hosszú farok sáros idõben saját szõrébõl kötendõ fel, nem pedig különbözõ színû ragasztószalagok segítségével.
A fogatló sörényét szoktassuk át egy oldalra; a nyergeslóét a nyak baloldalára, a rudaslóét a nyak jobb oldalára. Ez lehetõvé teszi a befogott lovak sörényének szükség szerinti lekefélését. A sörényt és farokszõrõket ollóval soha nem nyírjuk vízszintesre, hanem éles késsel, kaparó mozdulattal rövidítsük (sörénytépõkés – a szerk.).
Egy szép kiállású, könnyû szájú lovakkal bíró fogat a természet adta sikerélmény a tulajdonos vagy a hajtó számára. Beállítása, megvétele azonban pénzigényes beruházás. Hajtását megtanulni pedig idõigényes feladat. Ki-ki eldönti, hogy több milliós autó tulajdonosa lesz-e, vagy a természet adta tájban pihenteti ki idegi fáradtságát.
A ló iránti szeretet, a fiatal hajtók iránti tisztelet és segítõszándék késztetett arra, hogy 7 évtizedes tapasztalatomat a LOVAS NEMZET segítségével közreadjam. A fogathajtás témakörében megjelent cikkek kevésnek bizonyulnak, ám arra alkalmasak, hogy olvasói új ismeretek birtokába jussanak. Az a tudat éltet és késztet írásra, hogy a fogathajtás sokoldalú ismereteibõl legalább egy-egy szeletet sikerül fiatal hajtóinknak átadni.